Ígéretünk szerint elkezdjük a felkészülést a Hit évére. Első bejegyzésünk elmélkedés a hitről Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) gondolataival.
Pünkösd ünnepe volt tegnap, az Egyház születésének ünnepe, a Szentlélek kiáradásának ünnepe, mely a keresztény világ egyik legnagyobb eseménye. Sajnálatos, hogy nem tart ez az ünneplés egész héten, de sok helyen a pünkösdhétfővel pótolják ezt a hiányt. A Szentlélek legnagyobb műve az Egyház.
A Szentatya még bíborosként ezt írta: "A hit nincs Egyház nélkül. H. de Lubac megmutatta, hogy a keresztény hitvallás "én"-je nem az egyes emberek külön "én"-je, hanem az Egyház közös "én"-je. Ha azt mondom: "hiszek", ez azt jelenti, hogy saját személyemen túllépek és az Egyház közös alanyába, valamint az idő és az idő határait túllépő tudásába lépek be. A hit az egészben való részesedés; kommunió, bekapcsolódás a tanúk kommuniójába, úgy, hogy velük és bennük a megtapinthatatlant megtapintjuk, a hallhatatlant meghalljuk, a láthatatlant meglátjuk. De Lubac azt is megmutatta, hogy az "Egyház"-ban nem hiszünk, mint ahogy "Isten"-ben hiszünk, de hitünk alapjánál fogva az Egyházzal való együtt hívés is ismeretelméleti szempontból csak így érthető és képviselhető. (H. de Lubac, Geheimnis aus dem wir leben, Einsiedeln 1967) Így amikor a katekézis során az Egyház hitét félre akarjuk tenni, hogy közvetlenül a Szentírásból pontosabb tapasztalatokat nyerjünk, az elvont dolgok világában találjuk magunkat. Mivel akkor már nem az egyes "én"-t túllépő, az ember alapjait érintő, ezáltal megérintett nagyobb emlékezet bizonyosságának lehetőségeivel élünk, gondolkodunk és beszélünk; akkor már nincs szó teljhatalomról, amely minden egyes ember képességeit felülmúlja, hanem a hit egy olyan fajtájába merülünk el, amely ismeretlen dolgokról való többé-kevésbé megalapozott gondolkodás. Akkor a katekézis már nem az élet megtanulása és befogadása - tehát az örök élet -, hanem egy elmélet a többi között."