Első biblikus elmélkedésünk alapja a Királyok első könyvének egyik jelentős szakasza, mégpedig a Nábót szőlőskertjéről szóló.
1. A Királyok első könyve
Ez, és a második könyv is a "korábbi prófétáknak" nevezett könyvek negyedik része (Józs, Bír, 1-2 Sám, 1-2 Kir). A két könyvet elválasztja ugyan egy esetleges határ, de mégis összefüggő írásnak kell tekinteni azokat.
Vallástörténeti mű a deuteronomiumi történetíráson belül. Teológiai nézőpontból láttatja Izrael történetét, a Józsue idejében történt honfoglalástól a babiloni fogságig. Manapság igyekszünk minden eseményt pontosan leírni, megörökíteni. A deuteronomista szerző számára azonban ez nem volt lényeges. Őt Jahve népének tragikus sorsa foglalkoztatja, ez vezeti a források közötti válogatásban is, a kiegészítésekben. Nem tudósításra vagy igazolhatóságra törekszik.
A könyvben három forrást használt fel a szerző: Salamon tettei, Júda királyának krónikái, Izrael királyainak krónikája. Mára mindegyik forrás elveszett.
A leírás céljai között van az, hogy magyarázatot adjon Jahve népének fogságba kerüléséről. Lényege, hogy a királyok személyében Izrael és Júda vallási hűtlenségükkel annyira sok és rettenetes vétket követtek el, hogy csak a pusztulás lehetett a megfelelő büntetés. A szerző Izrael királyait kivétel nélkül elítéli, és Jeroboám bűnéhez hasonlítja vétkeiket. Jeroboám a vallási eltévelyedés bűnébe esett. Csak Ácháb kap részletesebb elmarasztalást Baál kultuszának bevezetéséért. Ezek az eltévelyedések vezettek oda, hogy Izrael elpusztuljon Asszíria ereje által.
Irodalmi szempontból mesterinek nevezhető a mű szerkesztése (koncentrikusan narratív).
2. 1Kir 21. fejezet - Nábót szőlőskertje
Már említettük Ácháb király nevét a bevezetőben. Ácháb király 875-853 között uralkodott Izraelben. Uralma alatt vallási keveredés és bálványimádás alakult ki, mely ellen Illés próféta is felszólalt. A szírek ellen indított háborúban halt meg.
A történetben Ácháb kicsinyes és gyenge akaratú emberként jelenik meg, aki fölött Jezabel, az erélyes és gátlástalan uralkodik. A történet két részben tárul elénk, ahol Nábót és Ácháb sorsa kerül szembe. Az első részben megtudjuk, hogy Nábótnak van egy örökölt szőlőskertje, amit a törvény véd (Lev 25,23-24). Nem vehetik el tőle. Jezabel avatkozik bele a helyzetbe. Felhasználja a böjtöt és a vallási összejövetelt Nábót meggyilkolására. A második rész prófétai elbeszélés. Ácháb kegyelmet kap őszinte bánata miatt, de a büntetés fiaira hagyományozva érvényben marad.
Ácháb először cserét ajánl fel Nábótnak, a pénz csak ezután jön szóba. Nábót viszont tiltakozik, nem akarja eladni, elcserélni atyáitól kapott örökségét. Az ősöktől kapott örökség fontos tehát. Fontos Áchábnak, aki el akarja venni jogos tulajdonosától (különben miért kellene neki?), és fontos Nábótnak, akinek tulajdonában van az örökség. Az egyháztörténelem elmúlt időszakára tekintve láthatjuk, hogy kiknek volt fontos az atyák öröksége, és kik akarták elvetni, vagy megvásárolni az eltüntetés szándékával.
Ácháb beszámol Jezabelnek az alkudozásról. Jezabel első ötlete a pénz. Így, tehát a jiszreeli földművessel ellentétben a tíruszi hercegnőt a pénz jobban érdekelné, mint a földbirtok. A király viszont nem számol be Jezabelnek a földműves Nábót vallásos érzületéről, mely végülis nem engedi, hogy elcserélje vagy eladja a földet.
Jezabel ártalmatlan utasítást ad ki, aminek a vének tiszta szívvel engedelmeskednek. Az összejövetelen hirtelen két ember jelenik meg. Felségsértéssel vádolják meg Nábótot, tanúvallomásuk megegyezik, így a törvény értelmében megkövezik őt. Érdekes, a peres eljárás hasonlít egy 1949. február eleji, magyarországi perre. Akkor Mindszenty József hercegprímás ült a vádlottak padján...
Vallási előírások és szokások ellentétbe helyezése. Nábót, aki ártatlan, vallási dologra hivatkozva nem adja szőlőjét. Jezabel, aki a gyilkosságot kiforralja, szintén vallási összejövetelt használ fel. Végül övék lesz a szőlő, hiszen a tulajdonos meghalt, ráadásul törvényesen! Két tanú egybehangzó állítása alapján vétkes volt felségárulásban. Az, hogy valakinek egyáltalán szándékában állt-e megöletni, nem érdekes. Hiszen volt egy törvénysértés, amiben dönteni kellett.
Így alakul a sorsa annak, aki ragaszkodik atyái hitéhez. Nem a hite miatt fogják kikezdeni, nem az állításaiban található igazság megléte lesz az érdekes, hanem teljesen más. Annak érdekében, hogy az a bizonyos igazság ne legyen hallható..., vagy: ültessük át a történetet egyértelműen a mai állapotokra. Egy Jézust hirdető embert nem a jézusi igazságok miatt fogják bírálni. Nem a jól megszervezett közösségi alkalmakat fogják becsmérelni, hiszen azok működnek. Egyéb kreált dolgokkal fogják elveszejteni. És lám, milyen nagy úr a két (netán több) egybehangzó vélemény, állítás. Az egyszerű ember nem keres okokat, hanem jóízűen falatozik a szaftos és zsíros szavakon. Amikor pedig meg kell tenni az "elítélést" és a "gyilkosságot", akkor büszkén áll oda, mondván: "Ő mégsem az igazságot képviselte, hanem hazug módon átvert mindenkit. Elárulta a királyt." Akit hitéről nem hallgatnak meg, azt a vallás oldaláról fogják szétszedni azok, akik maguk ugyan vallástalanok. Lám, a két emberről, akik a vallásos összejövetelre betoppantak - ahol Nábót volt -, köztudott volt, hogy semmirekellőek. Mégis ők ítéltek a vallásos fölött - még egyszer hangsúlyozzuk, nem vallási kérdésben.
