 |
| Bolognai festő, 17. sz. második fele Sienai Szent Katalin apoteózisa |
Szent Katalin (1340-1380) domonkos harmadrendi apáca volt. Családjukban ő volt a huszonötödik gyermek. Rendkívüli aszkéta, és egyben tevékeny életet élt: kongregációkat szervezett, betegeket ápolt, szegényeket segített, bűnösöket térített. Fejedelmekkel, püspökökkel, sőt a pápával is levelezett. Ő bírta rá XI. Gergely pápát, hogy Avignonból Rómába visszatérjen. Sokat dolgozott az Egyház egységéért. Megkapta Jézus stigmáit is. VI. Orbán pápa Rómába hívta, és Szent Katalin ott halt meg 33 éves korában, 1380. április 29-én. II. János Pál pápa a 2000. jubileumi év előestéjén Európa társvédő szentjévé tette.
Írásait mély Isten iránti szeretet hatotta át.
Az első napon misztikus írásából idézünk.
A könnyek öt fajtájáról
"Akkor az első és édes Igazság, Aki Isten, ezt mondta: Ó, szeretett és drága lányom, kérdezel Engem, mert tudni akarsz a könnyek fajtáiról és gyümölcseiről; és Én nem vetem meg vágyadat. Nyisd fel jól az értelem szemét: meg fogom mutatni a lélek állapotainak segítségével (melyekről már beszéltem neked), hogy melyek a félelmen alapuló tökéletlen könnyek. Elsőnek azonban a világ gonosz embereinek könnyeiről akarok beszélni. Ezek a kárhozat könnyei.
A második a félelem könnyei, azokban, akik a büntetés miatti félelemből sírnak és kelnek fel a bűnből.
A harmadik helyen jönnek azok, akik elhagyták a bűnt, és ízlelni kezdenek Engem: édesen sírnak és szolgálni kezdenek Nekem, szeretetük azonban tökéletlen még és sírásuk is az, amint ez később meg fogom mutatni neked.
A negyedik helyen állnak azok, akik a felebaráti szeretetben elérték a tökéletességet, mert minden önmagukra való tekintet nélkül szeretnek. Ezek sírnak és sírásuk tökéletes.
Az ötödik együtt jár a negyedikkel: édes könnyek ezek, melyeket igen nagy szelídséggel sírnak...
Beszélek még a tűz könnyeiről is, melyek a szem könnyeitől mentesek, hogy eleget tegyek azoknak, akik gyakran vágyódnak a sírásra és nem tudnak sírni.
És akarom, hogy tudd: e különféle állapotok egy és ugyanazon lélekben is előfordulnak, amikor a lélek kiemelkedik a félelem és a tökéletlen szeretet állapotából, hogy elérkezzék a tökéletes, az egyesítő szeretetre.
(...)
Íme, ti nem haladhattok szenvedés nélkül az úton, hanem sok szenvedéssel éritek el az erényeket, miután azok próbára tétettek bennetek. Így tehát, a lélek elhelyezkedik a megfeszített Krisztus keblénél, aki az Igazság, és magába szívja az erény tejét; és Benne kegyelmi életet talál azáltal, hogy önmagában ízleli isteni természetemet, amely édességet ad az erényeknek. Ez az igazság, hiszen az erények önmagukban nem édesek, de édessé válnak, ha egyesülnek Velem, az isteni szeretettel; feltéve, hogy a lélek nincs tekintettel a maga hasznára, hanem egyedül az Én dicsőségemre és a lelkek üdvösségére figyel." (részletek a Dialógusból)
