Isten tulajdonképpen férfi vagy nő?
Isten az Isten. Se férfi, se nő, hanem ezt meghaladva Isten. Ő egészen más. Azt hiszen, igen fontos megállapítani, hogy a bibliai hit számára mindig világos volt, hogy Isten se nem férfi, se nem nő, hanem éppenséggel Isten, és hogy a férfi és a nő az ő képmása. Mindkettő tőle származik és lehetőségükkel mindkettő benne marad fenn.
Mindenesetre probléma az, hogy a Biblia Isten Atyának szólítja, és ezzel férfi képében mutatja be.
Mindenekelőtt azt kell mondanunk, hogy a Biblia az ima megszólításában valóban atya, és nem anya képet alkalmaz, ám Istent kifejező képeiben viszont mindig női tulajdonságokkal illeti. Amikor például Isten könyörületességéről beszél, az Ószövetségben nem elvont fogalommal nevezi meg a könyörületességet, hanem "rachamin"-nal, Isten "anyaölével", amely a könyörületesség szó helyett áll. ... (Isten teremtette a férfit és a nőt.) ...mindkettő megvan benne, s mégis ugyanakkor mindkettő fölött áll.
"Mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon." Vajon Isten ma is oly haragos, mint korábban, vagy megváltozott?
Mindenekelőtt szeretném kiegészíteni az idézetet. Ugyanis így folytatódik: "De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat." Látjuk, már ez a prófétai szó is azt fejezi ki, hogy Isten haragja és irgalma nem azonos súlyúak. Összehasonlítva a haraggal, az irgalom ezerszeres, és ebben az értelemben a szó ezt jelenti, rászolgáltam a büntetésre és kiestem ebből a szeretetből, de mindig tudnom kell, hogy Isten irgalma ezerszer nagyobb.
Isten haragja annak kifejezése, hogy ellentetésen élek azzal a szeretettel, aki Ő. Aki Istentől, aki a jótól távol él, haragban él. Aki kiesett a szeretetből, negatív valóságban találja magát. Tehát nem úgy van, mint amikor az uralmát féltő diktátor lecsap egyik alattvalójára, hanem csupán a cselekvés belső logikája jut kifejezésre. (...)
Isten büntetése nem abban az értelemben vett büntetés, hogy rendőri bírságot szab ki, és kedvét lelné abban, hogy kellemetlenséget okozzon. "Isten büntetése" igazából azt fejezi ki, hogy eltévesztettem a helyes utat, és az ezzel járó következmények érezhetővé válnak, ha téves ösvényre lépek, és az igazi életen kívül élek.
(...) Fontos, hogy az Egyház igen megfelelően mutassa be az istenképet, és ne tévesen, ijesztően, fenyegető vonásokkal. Ez biztosan a katekézis egy részében így történt, sőt talán ma is néhol. Nekünk ellenkezőleg, Istent mindig Krisztusból kiindulva kell bemutatnunk, az ő nagyságában, olyannak, aki nagyon hosszú pórázra enged bennünket. Sőt, néha az ember azt gondolhatná, hogy tulajdonképpen érthetőbben is megszólalhatna. Még inkább azt kérdezhetnénk: miért hagy nekünk oly nagy játékteret? Miért hagy a gonosznak oly nagy szabadságot és hatalmat? Miért nem fogja szorosabbra?
(...)
HOL van Isten?
Kezdjük a Bölcsesség könyvével. Van itt egy nagyon is aktuális szó, legalábbis nekem annak tűnik. "Isten nem hagyja, hogy azok rátaláljanak, akik őt kísértik", vagyis nem hagyja magát megtalálni azoknak, akik próbára akarják tenni. ... Ha Istent próbára akarjuk tenni, és bizonyos dolgokra vállalkozunk, amelyekről azt gondoljuk, reagálnia kellene vagy nem, s ha mintegy kísérleti tárgyunkká tesszük, akkor már abba az irányba haladunk, ahol biztosan nem találhatjuk meg. Isten nem veti alá magát a kísérletnek. Ő nem egy tárgy, amit kezünkbe vehetünk.
(...) Istent csak akkor kutathatom, ha (ezt) az uralkodói gondolkodásmódot elvetem. E helyett a készenlét, a feltárulkozás, a keresés gondolkodásmódját kell kifejlesztenem. Bátran késznek kell lennem arra, hogy várjak, és hogy ő úgy mutatkozzék meg, ahogyan azt akarja, és nem úgy, ahogyan én szeretném.
De mégis pontosan hol van Isten?
Nem egy meghatározott helyen... nincs semmi, ahol ő ne lenne, mert mindenben ott van. ...semmi esetre sem ott, ahol bűn van. Isten mindenütt van, s mégis a legkülönfélébb fokokban lehet megközelíteni, mivel a lét valamennyi magasabb foka közelebb lesz hozzá. Ahol pedig értelem és szeretet van, közelségének, jelenlétének új formája jelenik meg.
Isten tehát ott van, ahol hit, remény és szeretet van, mivel a bűnnel ellentétben ezeknek van helyük, amelyben Isten dimenzióiba ereszkedünk. Isten mindenütt ott van, ahol jó történik, sajátos módon jelen van, éspedig a tiszta mindennapi létezésen és jelenléten túl.
(...) Már a Szentírásban is előfordul Istennek (ez) az elrejtőzése. Isten elrejtőzik engedetlen népe elől. Hallgat. Nem küld prófétát. Sőt, a szentek életében is előfordul ez a sötét éjszaka. Egyfajta távollétbe, Isten csöndjébe kerülnek, mint például Lisieux-i Szent Teréz, és aztán a hitetlenek sötétségét kell elszenvedniük. Ez mindenesetre nem azt jelenti, hogy Isten nem létezne. De azt sem jelenti, hogy már többé nem lenne hatalma, szeretete. Itt az emberi történelem és az emberi lét helyzeteiről van szó, melyekben az ember képtelen arra, hogy Istent észrevegye, akkor "Isten-homály" lép fel, hogy Martin Buber kifejezésével éljünk. Az embernek ebben a képtelenségében és közömbösségében, hogy Istent észrevegye vagy kapcsolatba lépjen vele, úgy tűnik, Isten visszavonult.
Isten és a világ - hit és élet korunkban, Peter Seewald beszélgetése Joseph Ratzingerrel, 97-103.
