Szent Bonaventura a világmindenség teremtéséről így szól:
"A világ gépezetének egészét időben és a semmiből hozta létre az egyetlen, első, egyedüli és legfőbb ok, amely, jóllehet hatalma végtelen, mégis mindent meghatározott súly, szám és mérték szerint rendezett el (Bölcs 11,21).
Azzal, hogy azt mondjuk, a semmiből teremtett, kizárjuk azok tévedését, akik azt állítják, hogy az anyagi elv örök. Azzal pedig, hogy azt állítjuk, egyetlen ok által teremtetett, kizárjuk a manicheusok tévedését, akik azt állítják, hogy több teremtő ok van. Azzal, hogy azt mondjuk, egyedül a legfőbb lény által teremtetett, kizárjuk azok tévedését, akik azt állítják, hogy Isten az alacsonyabb rendű teremtményeket magasabb rendű intelligenciák működésével teremtette. ...
Ahhoz, hogy a dolgoknak tökéletes rendje és létmódja legyen, szükségszerű, hogy mindent egyetlen okra vezessünk vissza. Ez az ok kétségkívül első, így az összes többi dolognak létmódot ad; továbbá tökéletes, így az összes többi dolognak teljességet ad. Mivel pedig az első ok, amelyben állandóság van, csakis egy és egyedüli lehet, továbbá, amikor a világot teremti, nem teremtheti azt önmagából: ezért szükségszerűen a semmiből teremti. Ám, mivel a semmiből teremtés a teremtmény szempontjából a létet a nemlét után állítja, az ok szempontjából pedig végtelenséget feltételez a teremtő erőben, és mivel ez egyedül Istenre jellemző, ezért szükségszerű, hogy a világ teremtése időben, a végtelen teremtő erő által történt, amely közvetlenül önmaga által működik.
...minden teremtmény a létesítő ok által jön létre, a minta-ok szerint formáltatik, és célra van rendelve. Ettől lesz egy, igaz és jó; ettől lesz egyedi, megkülönböztetett és rendezett; ettől lesz mértékkel bíró, elkülönített és egyensúlyban lévő - a súly ugyanis a dolog hajlása a maga rendeltetésére."
