2011. szeptember 18., vasárnap

A hit útján - XXXIV.

"Ki gondolhatja, hogy hűségesek lesznek akár azok, akiket pénzért vásárolnak meg az engedelmességre, akár azok, akiket hízelgéssel hívnak meg? Lágy hízelgéssel könnyen kaphatók. Amikor pedig fölemeled hangodat, morognak, ott hagynak, galádul elmennek, és méltatlankodva hagynak el. Ezek inkább parancsolgatnának, mint engedelmeskednének. Azt gondolják, hogy mintegy jótéteménnyel lekötelezetteknek, önmaguk alattvalójuknak kell lenniük, akiket önmaguk elöljáróinak kell tartani. 
Ki gondolhatja tehát, hogy hűségesek maradnak hozzá, akikről azt hitte, hogy akár pénzzel, akár hízelgéssel magához köthet? Mert az is, aki a pénzt kapta, magát olcsónak, és megvetettnek ítéli-e meg, ha nem váltják meg gyakran? Ezért gyakran vár fizetségére. És az is, aki arra törekedett, hogy megkérjék, mindig azt akarja, hogy megkérjék."