2011. szeptember 15., csütörtök

A hit útján - XXXI.

Szent Ambrus a haragról elmélkedik. Részlet az írásból:
"Kerüljük a haragot, vagy ha már nem kerülhetjük, fékezzük, mert a harag rossz bűnkereső. Úgy felkavarja a lelket, hogy még a józan gondolkodásból is kiforgat. Elsősorban az a fontos, hogy bizonyos erkölcsi nyugodtsággal, érzéssel és föltett szándékkal szorítsuk vissza a természet határai közé. Azután - mivelhogy az indulat olyannyira bevésődik a természetbe és az erkölcsökbe, hogy kitépni és elkerülni alig lehet -, mihelyt észre vesszük a haragot, értelmünkkel igyekezzünk uralkodni rajta. ...
Ha tehát megrohanja lelkedet a harag és elhatalmasodik rajtad, ne hagyd el hivatásodat. Hivatásoddal jár a türelem, a megfontolás, a higgadtság és az önuralom. Ha haragra gerjeszt valakinek kihívó beszéde, és a szenvedély kitörésre késztet, és már nem tudod fékezni lelked indulatát, fékezd legalább nyelvedet. Így írja a zsoltáros: "Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot. Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és járj utána." (Zsolt 33,14-15)"